Sziasztok! Második kritikámat hirtelen felindulásból vállaltam el, hisz annak ellenére, hogy hivatalosan még nem lehet tőlem rendelni, jó páran már megkerestek Facebookon írásuk véleményezése kapcsán. Mivel privátban igen ritkán vállalok kritizálást, felajánlottam, hogy az értékelést közzéteszem a Firerose-on, ebbe pedig mai alanyunk, írói nevén Hope Carter is beleegyezett, akinek Harry and me love című blogja kerül most terítékre.
Kinézet
Na jó, itt nem kevés bosszúságot okoztál nekem. Határozott kérésem ellenére folyamatosan variáltatok a design-on így háromszor, azaz 3-szor írtam újra ezt a 'röpke pár sort'. Köszönöm neked ezt a kedvességet, és a rengeteg pluszmunkát, amivel megtiszteltél, nagyon jól jött. Mellesleg javasolnám, hogy tanúsíts egy kicsit több megértést és együttműködést a kritikaírók iránt, ugyanis lehet, hogy nehéz felfogni, de neked próbálunk segíteni. Így tehát eddigi majd' egy oldalamat csak úgy hipp-hopp kitörölve, enyhén idegbetegen kezdek bele a harmadik értékelésbe.
Mivel nem értek komolyabban a design részleghez, nem is ásnék mélyebbre ebben a témában, de pár dolgot azért elmondanék, vedd szubjektív véleménynek! A fejléc kivágásaiba, összeállításába, stb nem is mennék bele, mert nem az én asztalom. Választanék valamilyen más betűtípust a fejlécre – amelyet én kicsinek tartok ide – , mert kétszer kellett nekifutnom a cím elolvasásának. Ugyanazt a lányt nem tenném rá úgy háromszor, hogy ráadásul még az összes kis képen is hasonlóan néz ki – kivétel, ha ikrekről szól a történet. A háttered sokkal jobb, mint a múltkori, nem látszik rajta, hogy mozaikos, de az egyszerű fejléchez nekem kicsit csicsásan hat. Ugyanez vonatkozik a menüre is, a mozgást (ki- és behúzódást) például biztosan hanyagolnám. Az újonnan beszerzett szövegdobozod kifejezetten tetszik, illik a blog külsejéhez. Ha a saját blogomról lenne szó, biztos vagyok benne, hogy megemlíteném a közreműködőket, akár külön oldalt is létrehoznék ennek érdekében, hisz bármit segített is a háttérmunkálatokban (például design, bétázás, stb.), szerintem a másik két blogger is megérdemel egy kis figyelmet. Zavart még, hogy a bejegyzések között váltogattad a nevedet: Hope vagy Viky? Javaslom, hogy válaszd ki az egyiket, és ezentúl csak azt használd, mert én minden fejezetnél ellenőriztem, hogy ki is jegyezte be. A menüd egyszerű, nem sok vizet zavar a blog kinézetét illetően, azonban a Fejezetek, Szereplők, és Díjak menüpontok adta lehetőségeket nem használod ki. Sokkal jobban mutatna, ha a szöveget sorkizártra állítanád, így olvasni is kellemesebb lenne. A monitort nézve kicsit olyan érzésem volt, hogy mindjárt elalszom, és bár lehet, hogy ez csak a korai kelés eredménye, én tennék bele valami színt. Nézz csak rá: dominál a fehér, szürke, világoskék, amik nyomott kinézetet eredményeznek, és még ha csak tudat alatt is, de ez is hat az olvasóra. Design szempontjából tehát szerintem van mit csiszolni a blogodon, esetleg keress meg egy hozzáértő személyt, aki tud segíteni neked ilyen téren.
Tartalom
Itt rögtön egy kiszúrhatatlan hibával kezdenék. Mondd csak, kedves bloggerina, tanulsz te angolul? Ha nem, miért akartál mindenáron idegennyelvű címet adni írásodnak? Harry and me love = Harry és én szerelem. Azt jelenti tehát a címed, ami alatt az egész történetet írod. Tudatában voltál/vagy te ennek? Ez így nem értelmes, nincs ilyen angol szerkezet! I love Harry, vagy Harry loves me már létezik, azonban te ennek közelében sem jártál. Ha nem beszélsz angolul, könyörgöm, adj magyar címet a blognak, mert magadat égeted le az ilyen bakikkal!
Mint már a fejlécből is sejthető, egy Harry Styles fanfiction-nel van dolgunk, és mivel ebben a témában rengetegen minősíthetetlen 'alkotás' születik, enyhe előítélettel fogtam bele az olvasásba. Lássuk először az alapötletedet. Főszereplőnk, Hope, az iskola végeztével Twitteren levelezni kezd egy idegen sráccal, név szerint Harryvel, akit már az első gyors csevej után kedvesnek és dilisnek tart. Mi alapján is? Hisz csak öt (azaz 5) sort váltottak, ez alapján nem lehet megítélni egy embert! Röpke két hét ismeretség után, amiről az ég világon semmit nem tudunk, a srác random meghívja a lányt Londonba minden különösebb ok nélkül, ám az hezitál (még jó, hogy!), nem akarja otthagyni családját és barátait, de megígéri, hogy gondolkozik az igen csábító ajánlaton. Mikor Hope kész tények elé állítja édesanyját – miszerint utazik az angol fővárosba – , az minden kérdés vagy indok nélkül ordítva parancsolja a szobájába. Közben felbukkan Hope exbarátja, Dave, akit az anyuka se szó, se beszéd beenged a lányához, és aki akarata ellenére megpróbálja megcsókolni volt barátnőjét – a saját házukban, úgy, hogy az anyuka a másik szobában kuksolt. Végül a megcsörrenő telefon menti meg a lányt, aki később megerőszakolási kísérletként mutatja be az esetet édesanyjának. Gyors telefon Harrynek, majd az anyuka bejelentése, miszerint barátnőjével, Lolával mégis mehet Londonba, és a két legjobb barátnő számára a csodapasi már le is foglalta repülőjegyeket. Hát nem idilli? A következő nap természetesen már startolnak is Londonba, ahol aztán Harry, és az álruhába öltöztetett kommandós 1D osztag fogadja őket, leleplezve magukat a két, erősen fan lány előtt. A fiúbanda mindenféle idegenkedés nélkül viszi haza a két vadidegen vendéget, és természetesen Harry és Niall szobájába osztják be őket alvótársnak, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne (egy luxusházban nincs vendégszoba?). Ezután a sármos 1D tag kilógatja főhősnőnket a teraszon, majd le is dobja onnan, annak ellenére, hogy az bevallja iránta érzett 20 perces szerelmét. Ezután Harry és Hope több felvonásos háborújáról olvashatunk, melynek tárgya nem kevesebb, mint hogy ki tud többször, csupán a semmi miatt megsértődni a másikra. Ezt fűszerezi egy minden második történetben megtalálható medencés buli az egész bagázzsal, ahol is kiderül, hogy lánykánk nem tud úszni, és képes lenne egy medencében is megfulladni, azonban ezt hősünk természetesen nem engedi, és hopp, már el is csattan az első csók – hogy romantikusabb hatást keltsen, a víz alatt. Ezután Hope ismét elbizonytalanodik, majd az mamucival váltott esti csevej alatt édesanyja feldobja, mekkora ötlet lenne a pénzért kihasználni az egyik tehetős srácot (hát nem rendes?), de ezt lánya elutasítja. Harry ismét színre lép, és kisebb vitába keveredik főhősünkkel annak kivágott pólóját illetően, valamint kiderül, hogy a lány macskája még otthon bemászott a táskájába, és most ő is ott tartózkodik – nem irigylem. A srác ezután londoni kirándulásra viszi Hope-ot éjszaka, aki beül a Big Ben kabinjába (remélem, tisztában vagy vele, hogy a
Big Ben egy óratorony, amiről te beszélsz, az pedig a
London Eye), amit körhintának néz, és természetesen fennakadnak a tetején. A hős Herri leugrik, elkapja a lányt, majd valami rájuk zuhan, ennek örömére pedig padlógázzal robognak hazáig. Mivel a kórház ötlete egyik kedves főhősnek sem jutott eszébe, a fiú hátán lévő seb ápolása vajon kire marad? A következő részből bizonyára kiderül...
Nos, a gyors kör után nézzük, milyen az alapötlet. Nos, azt kell, hogy mondjam, a történeted egyáltalán nem reális. Harry biztosan fent van Twitteren, de nem gondolom, hogy random átlagos lányok után kutatna, majd minden előzmény nélkül meghívná őket Londonba a még annyira sem ismert legjobb barátnőjükkel egyetemben. Nem tudom, érted-e, mire gondolok. Ez egy fanfiction, a te fantáziád szüleménye, de mivel nem fantasy, nem lenne baj, ha egy kicsit kevésbé szürreális történetet vezetnél. Az olvasók – főleg az ilyen témában keresgélők – szeretik beleélni magukat a történetbe, és ennek a blognak a célközönsége, ami feltehetőleg a 10-16 éves korosztály, akkor élvezi az olvasást, egy kicsit is, de elhiszik, hogy a leírtak akár velük is megtörténhetnek. Próbálj életszerűbb cselekményszálat kitalálni! Nem tudhatom, mennyire vagy jártas a blogok világában, de a történetedről már messziről süt, hogy nem egy egyedi ötlettel kerültünk szembe: lány, Harry, London, utazás, szerelem. Minden második blog erre az öt szóra épül. Nem probléma, egy sablonos blog is lehet jó, nem ítélkezünk előre!
Amit észrevettem még, hogy sietsz a történettel. Nincsenek átvezető részek, nincsenek plusz infók, gyakorlatilag a fontos történéseken kívül nincs semmi. Az olvasó agya folyamatosan pattog, ahogyan próbálja nyomon követni gyorsan pörgő eseményeidet – és ezt nem dicséretként mondom. Jó az, hogy nem tömöd tele unalmasabbnál unalmasabb mellékszálakkal, de kell valami, ami kikapcsolja az odatévedőt, bármi is legyen az.
Írásod nagy részét dialógusok teszik ki, nagyon kevés a leírásod. Ha van is, az 99%-ban cselekmények tömörítése, tehát ez ide és ide ment, ezt és ezt csinált, és kész, itt ki is fulladt. Nincsenek táj- vagy személyleírások, nincs semmilyen jellemzés, ami nagyon zavaró. Biztosan van egy elképzelt világod, próbáld meg ezt megjeleníteni az olvasó előtt is! Ugyanez vonatkozik az érzelmekre is. Egy naplószerű blog egyik nagy előnye, hogy viszonylag könnyű átadni a főszereplő érzelmeit. Nem csak arra gondolok, hogy az adott pillanatban épp szomorú vagy vidám, ennél komplikáltabb dologról van szó. Érdekel, mit gondol abban a bizonyos pillanatban, hogy mit érez, mit tenne, mit nem tenne. Erről bővebben a karaktereknél.
Párbeszédeid primitívek, sok helyen szürreálisak. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy az adott helyzetben egy lány úgy reagáljon, mint Hope. Például kilógatnak az erkélyre, mi az első dolgod? Bármi, de biztos nem vallom be, hogy szeretem az illetőt. Próbálj meg tehát egy kicsit életszerűbb dialógusokat alkotni, hogy élvezhetőbb legyen az írás. Sokat segíthet, ha beleképzeled magad az adott karakter helyébe, és felteszed a kérdést: én mit mondanék?
Helyesírásod értékelésénél egy kicsit gondban voltam, ugyanis azt sem tudtam, hol is kezdjem. Az első egy kérdés lenne: mennyi idős vagy? Facebook profilodon láttam, hogy általános iskolába jársz, így 14-15 évesnél több nem nagyon lehetsz. Ilyenkor normális, ha az embernek vannak gondjai a helyesírással, de úgy gondolom, neked erre különösen oda kellene figyelned. Nagyon sok a hibád, és több súlyos bakit és vétesz. Megpróbálnék pár típushibát felsorolni, hogy ezekre oda tudj figyelni ezentúl. Ez közel sem az összes, de úgy gondolom, egyszerre bőven elég ennyi is.
- Igekötők használata.
Ezzel a problémával nagyon sokan küzdenek, és elég csúnya hibának számít. Pár kis példa, hogy lásd, mire gondolok: bement, nem ment be, bemehetek?, ne menj be!, ment be, stb.
- Szavak egybe- és különírása
Ezzel kapcsolatban is nagyon sokat hibázol. Ha nem vagy biztos egy szóban, írd egybe, a blogger pedig jó eséllyel aláhúzza neked, ha helytelen. Persze gépről van szó, így én például sosem bízom meg benne teljesen, ha bizonytalan vagyok, szótár.
- Szóköz
Gondolat- és kötőjel után szóközt használunk, csakúgy, mint a mondatvégi pontot/felkiáltó- és kérdőjelet követően.
- Vesszők
A legtöbb gondod kétségkívül a vesszőkkel adódott. Rengeteg helyről hiányzik ez az írásjel, és elhagyásával rendkívül kellemetlenné teszed az olvasóid/kritikusaid dolgát. Hetedik-nyolcadik tájékán már biztosan foglalkoztok (majd) a mondatok helyes tagolásával, de ezen a téren magadtól is sokat tudsz fejlődni egy kis önszorgalommal: olvass sokat! Elsősorban könyveket, vagy keress igényesebb blogokat, és figyeld a mondatok szerkezetét, mellette pedig gyakorolj sokat! Hidd el, egy idő – és rengeteg igyekezet – után magadtól, reflexszerűen fog menni, és nem is kell gondolkoznod a vesszők alkalmazását illetően.
- Elgépelés
Ezt a pontot is direkt tettem a helyesírási hibák kategóriába, hisz az olvasó nem tudhatja, hogy csak félreütöttél-e, vagy valóban nem tudod, hogy kell írni az adott szót. Gépelési hibákat még a legprofibbak is vétenek néha, azonban nem mindegy, hogy mennyit. Nálad tömegesen jelennek meg, pedig kis odafigyeléssel számukat minimálisra csökkentheted. Át szoktad te olvasni, amit írtál? Ha nem, javaslom, hogy többször is tedd meg, esetleg kérj meg valakit, hogy segítsen benne.
Ezen kívül javaslom, hogy ne halmozd az írásjeleket (???, !!!), ha nem indokolt, egyáltalán ne használj hangulatjeleket a szövegben, mert nagyon kiábrándító. Az olvasó el tudja dönteni, hol sírjon, és hol nevessen; ha jól írsz, nincs szükség smileykra. A számokat általában célszerű betűvel kiírni, tehát 16 helyett tizenhat, valamint nagyon csúnya szlengesen összekeverni a a betűket és a számokat a kifejezés lerövidítése érdekében (például mind1). Szlenget (csak hogy példákat mondjak az írásodból: lécci, am, egyébként sem alkalmazunk általában, kivéve, ha nyomós okod van rá, mondjuk a karakter személyisége követeli meg ezt a lépést.
Helyenként nem jól tagolod az írásodat. Nagyon sok helyen feleslegesen ütsz entert, és a beszúrt képek is könnyen kizökkentik az olvasót – én nem ragaszkodnék hozzájuk, de ez már a te dolgod. Mivel egy-kettőnél többet nem használsz egy fejezeten belül, nem sorolnám a vészes kategóriába.
Fogalmazásmódod egyszerű, nincs benne semmi különös, de – botrányos helyesírásod ellenpéldájaként – egyáltalán nem rossz. Szókincsed hasonló szinten van. Bőven van mit javítani rajta, de nem a reménytelen kategória. Néhol rossz értelemben használsz szavakat, ezekre oda kell figyelned. Itt is azt javasolnám, hogy olvass sokat. Keress neked való könyveket, igényesebb blogokat, és meg se állj a végéig! Hidd el, rengeteget tudnak segíteni, még ha ezt észre sem fogod venni azonnal. Talán nem túlzok sokat, ha azt mondom, hogy a szereplőidről neveiken kívül szinte semmit nem tudunk. De nézzük kicsit kirészletezve, hogy te is láthasd a bakikat. Mit tudunk főszereplőnkről? A nevén kívül körülbelül semmit! Illene megemlíteni a következő dolgokat (legalább):
- Személyes adatok (név, kor, cím - legalább a város, könyörgöm! - , család, iskola, tanulmányok)
- Külsőségek (testalkat, magasság, arc, haj, öltözködési szokások)
- Hobbi, érdeklődési kör
- Múlt, jövő - mit élt át eddig, személyes háttere, valamint céljai a jövőben, elképzelései
- Személyisége, viselkedése, gondolkodásmódja
Ezekből te szinte egyiket sem használod! Fogalmam sincs, hogyan képzeljem el a főszereplődet, sem pedig a többieket! Mert Harryről sem tudunk semmi egyebet, mint hogy híres énekes egy bandában, Londonban él, göndör a haja, és szépek a szemei. Ennyi. A többieket pedig meg már meg sem merem említeni. Legalább főszereplő(i)det (Hope), és fontosabb karaktereidet (Lola, az öt srác, Hope szülei) mutasd be részletesebben, szánj időt a részletekre! Kezd a lényegesebb dolgokkal, majd folyamatosan haladj egyre mélyebbre és mélyebbre a történet szövésével együtt.
Ehhez kapcsolódóan hoznám elő újra a leírásokat. A történetet, ugye, Hope szemszögéből olvashatjuk, a történéseken kívül a lány mégsem ír le semmit. Az olvasókat pedig igenis érdeklik a vélemények! Ha már ő narrálja nekünk az egészet, fordíts rá kicsit több időt/figyelmet! Karaktereid ilyen szempontból tehát szinte teljesen értékelhetetlenek, ugyanis nincs mit értékelnem.
Fejezeteid rövidek, de ha jól meg lennének írva, ezt nem feltétlen rónám fel hibának – én is a kurtább részeket preferálom. Ennek ellenére elnyújthatnád őket egy kicsit, például a fentebb említett leírások segítségével. Hozzáállásodról írnék még pár szót, hátha ilyen téren is segíthetek. Régebben volt kommenthatárod, amit örömmel vettem, hogy mára eltüntettél. Valamint nekem erősen úgy tűnik, hogy nem saját magad miatt írsz, ez pedig helytelen. Ne azért blogolj, hogy X feliratkozód, vagy több száz pipád legyen, sokkal inkább azért, mert élvezed! Ne az olvasók, vagy a legjobb barátnőd miatt tegyél ki új részeket, hanem azért, mert büszke vagy rá, hogy megírtad, és szeretnéd másokkal megosztani. Ha népszerűsíteni szeretnéd a blogot, cserézz másokkal, kérd ki kritikusok véleményét – hisz mindenki tud újat mondani, más szemszögből megközelíteni a dolgot.
Összességében az írásod nagyon sok javításra szorul, több téren is. Ezek orvosolására esetleg felfogadnék egy bétát, aki észrevételeivel segíthet téged a továbbiakban; ez lehet az anyukád, apukád, vagy akár a nagymamád is – bárki, aki idősebb és/vagy kicsit több tapasztalattal rendelkezik ebben a témában.
Remélem, tudtam segíteni. Végig őszintén írtam le azt, amit gondoltam, és bízom benne, hogy semmit nem veszel támadásnak, hisz emlékezz csak: te kértél kritikát, én pedig segítő szándékkal írtam! További jó blogolást, sok sikert a jövőben! Ha van bármi kérdésed/kérésed a kritikával vagy más egyébbel kapcsolatban, szívesen várom véleményedet komment formájában, írj bátran! :)
Ezen kívül szívesen fogadom más olvasók véleményét is a kritikáról. Mit gondoltok róla? Mi az, ami szimpatikus/nem szimpatikus benne? Nekem segítenétek a válasszal :)
Zsófi
